A hagyományos osztályteremben az oktatás valahogy így néz ki: van házifeladat, házifeladat, előadás, házifeladat, előadás, azután egy felmérő dolgozat.
És attól függetlenül, hogy 70%-ot, 80%-ot, 90%-ot vagy 95%-ot értél el, az osztály továbblép a következő témára. Miközben senki nem kérdezi meg, hogy a 95%-ot teljesítő diákoknál, mi volt az az 5%, amit nem tudtak? Talán nem tudták mi történik, ha valamit a nulladik hatványra emelünk – mindegy is, erre építjük a következő témát. Ettől olyan lyukak lesznek a tudásban, mint az ementáli sajtban.
Olyan, mintha biciklizni tanulnál. A tanár tart róla egy előadást előtte, majd odaadja a biciklit két hétre. Aztán visszajön két hét múlva és azt mondja: „Lássuk. Nem tudsz balra kanyarodni. Nem tudsz rendesen megállni. 80%-os biciklista vagy.” Ütök egy nagy hármast a homlokodra, és azt mondom:
„Itt van egy egykerekű bicikli, két hét múlva vizsga!”