Gondolatok az iskolaválasztásról
Darabos Dóra, intézményvezető
Történetünk
Soha nem felejtem el azt az érzelmi hullámvasutat, amire akkor „ültem fel”, amikor a nagyobbik lányom ötéves lett: öt évvel korábban kis, tehetetlen újszülöttként fogtam őt a kezemben, most pedig visszavonhatatlanul elérkezett az iskolaválasztás időszaka. Tanítónéni, táska, ismerősök véleménye, épület, tolltartó, közösség, útvonal… hemzsegő gondolatok. A felelősség súlya. Az anyai ösztön…
A nagylányom – és a húga is – értelmes, kiegyensúlyozott, átlagosan jó képességekkel megáldott, de elég visszahúzódó kisgyerek volt. A szeretett óvónénink azt javasolta, a szociális képességei miatt tartsuk még vissza őt egy évig az oviba, mert az iskolában egyelőre csak szorongás várna rá.
Természetesen megfogadtuk a tanácsát, de a gondolat elbizonytalanított, megijesztett. Miért, vagy mitől kellene egy kisiskolásnak szorongani? A lányaim tele voltak – és szerencsére vannak is – kíváncsisággal. Nagyon várták a sulit – ahogyan most már a középiskolás éveket… 🙂 Ha valami fontos szempont volt számomra az iskolaválasztásban, az a fesztelen átmenet az óvodából az iskolába. Hogy a gyermekem önmaga maradhasson! Ha időre van szüksége, legyen ideje, ha mozgásra, mozoghasson, ha tanulni akar, tanulhasson. És az az egy év, amit az óvónéninek köszönhetően még nyertünk, elég volt arra, hogy felmérjem a lehetőségeket, és sajnos nem találtam ilyen sulit a környékünkön. Viszont találtam egy hozzám hasonlóan gondolkodó családot, s így mára már lett az elképzeléseinknek megfelelő iskola is!
A mi iskolánk – a „megfelelő iskola”
Nincs csengőnk.
Természetesen vannak tanórai foglalkozásaink, van tízórai és ebéd szünetünk, kimegyünk az udvarra is. Követjük az órarendünket. Csak soha nem kell egy-két perc miatt idegeskedni: összecsapni, félbehagyni egy feladatot, ha az nagyon izgalmas, és nem bekapni az utolsó falatot, mert futni kell órára. Egyszerűen szólunk egymásnak, hogy mi a következő lépés, és az emberi szó lényegesen elfogadhatóbbá teszi az időkeretet is.
Bízunk egymásban.
Nem szeretnék rózsaszín ködöt festeni a sulinkról. Nincs mindig mindenkinek jókedve, de sokat mosolygunk. Azt mondhatom, hogy az általános nyomás, a negatív stressz nincs jelen a mindennapjainkban. A gyerekek és pedagógusok megbíznak egymásban. A kapcsolatuk folyamatos építkezés egy közös cél érdekében, és ez a gondolat mindenkit jó érzéssel tölt el.
Gondozzuk a tehetséget.
Érthető, hogy az érdeklődő szülőkben felmerül a kérdés: mit foglal magába az iskolánkban a tehetséggondozás. Az intézményünk általános, és emellett tehetséggondozó iskola. Az én ideám, hogy a szó szoros értelmében „nemes” egyszerűséggel biztosítanunk kell a gyermekek számára azt a támogató, bátorító légkört, amelyben nyitogathatják a szárnyaikat, amelyben megmutathatják, miben érzik jónak magukat, amelyben hozzájutnak és mernek új, ismeretlen tevékenységet kipróbálni. Ha ezt a környezetet megteremtjük, a tehetség utat tud törni magának – onnantól pedig csak sarkallni és erősíteni kell őket az adott tevékenységben! Hiszen az úszás, a zongorázás, a matematika területén ugyanúgy lehet valaki tehetséges, mint a képregény rajzolásban, meseírásban, vagy a sakkban. Lehet, hogy valaki az állatokkal bánik kiemelkedően jól, mások pedig az ízekkel és a fakanállal.
Iskolánk felkészült tanári karral támogatja a tanulmányaikban kiemelkedő diákokat, de értelemszerűen nem tud minden érdeklődési körnek megfelelő teret biztosítani. Meggyőződésem viszont, hogy a pedagógusoktól, társaktól áradó megbecsülés, elismerés is jelentősen hozzásegítheti a tanulókat a tehetségük további kibontakoztatásához.
Nevelünk is, nem csak tanítunk.
Egy gyermek harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a szellemi, lelki, fizikai és erkölcsi nevelés kiegyensúlyozott jelenléte. Ez egy olyan alapvetés, ami az egész iskolánk szellemiségét, működését áthatja. A változatos testmozgások, a reggeli beszélgetőkörök, az elmélyült tanulási lehetőségek, a konfliktusok építő jellegű, megoldásfókuszú feloldása mind a mindennapjainkhoz tartoznak. És hiszem, hogy ez így van jól 🙂
A „szolgáltatás”, amit nyújtunk
Végezetül még néhány mondat az iskolaválasztás anyagi terheiről. Ha racionálisan gondolunk az iskolára, azt egy hosszútávú befektetésnek kell tekintenünk. A mi iskolánk fenntartási hozzájáruláshoz kötött, ami nyilvánvalóan érinti a családi költségvetést.
Nálunk a fent leírt harmóniában, kis létszámú osztályokban tanulhat a gyermeked. A pedagógusok a szülőkkel és a diákokkal együttműködve, feszültség nélkül, egy közös célért dolgoznak. A tanulóknak első osztályos koruktól az életük része lesz az angol nyelv. Megtanulnak úszni, lehetőségük van jógázni, korcsolyázni, az évek során számtalan sporttal megismerkednek. A saját tempójukban, személyreszabottan sajátíthatják el a tananyagot, így nem vész el a kíváncsiságuk. Képesek lesznek holisztikus szemlélettel tekinteni a világra. Megtanulnak tanulni.
Ezt mind egy helyen, kényelmesen, rohanás nélkül kapják meg a diákjaink. Sőt, hiszem, hogy az egész család életére pozitív hatással van a sulink legfőbb erénye – ami egyben számomra a legnagyobb kincs –, hogy iskolánkban a gyermekek önmaguk lehetnek.